#sarki hideg
Explore tagged Tumblr posts
Text
Lofoten, Norvégia
Kezdjük pár alapvető és érdekes információval a Lofoten-szigetekről:
Lofoten egy szigetcsoport (vagy inkább szigetlánc) az Atlanti-óceánban Norvégia északi részén. Körülbelül 80 szigetből és sziklából áll. Ezek a szigetek különböző méretűek és alakúak, néhányuk ezek közül lakatlan.
Eredeti nevének jelentése 'hiúzláb' a látképe miatt. (Lofotr: lo=hiúz, fotr=láb)
Teljes szárazföldi területe 1227 km², lakossága 24 500 fő.
Legmagasabb pontja: Higravstinden, 1146 méter.
Lofoten legnépesebb (kb. 4600 fő) városa Svolvær, amely a szigetcsoport keleti részén található. Svolvær a Lofoten-szigetek egyik fő központja, és fontos kikötőváros is.
A szigetcsoport az Északi sarkkörtől északra helyezkedik el, ami azt is jelenti, hogy ősztől tavaszig nagy esély van a sarki fény megtekintésére.
A Lofoten híres halászati kultúrájáról, különösen a szárazhalas feldolgozásáról. A szigeteken még mindig láthatók hagyományos szárazhalászati rácsházak (rorbuer), ahol a halászok évszázadok óta dolgoznak.
Jellegzetesen sok kis piros házak állnak halászfaluként csoportosulva a partok mentén emlékeztetve a halászati kultúrára. A pirosra festett házaknak az a papírra vetett oka, hogy jól véd a környezeti hatások ellen (vihar, szél), valamint hogy navigációként szolgál a tengerészeknek.
A szigetek gazdasága a halászat, a turizmus és a kézművesség sokszínű kombinációjából áll, amelyek mindegyike hozzájárul a régió gazdagságához és vonzerejéhez.
A húsvéti héten szerdán indultam Lofotenre. Két átszállással: Oslo-ban és Bodo-ban váltottam repülőt. Bodo-ból lehetett volna hajóval is menni, de mivel félek a hajóktól, így a repülést választottam.
Fárasztó volt az utazás, mert Osloban sokat kellett várni sajnos, Bodo-ban pedig már nagyon későre járt az idő. Onnan kis géppel mentem, ami 20 perc alatt célba ért. A szállásom Svolvaer-ben volt, egy kis apartman egy hétre a hegyek alatt tetőterasszal. Az első este olyan szerencsém volt, hogy ugyan csak halványan, de láttam a sarki fényt.
Az első napomon, csütörtökön, amikor kinyitottam a szemem, gyorsan elkészültem és indultam a városba sétálni. Mivel már elkezdődött a húsvéti ünnepsorozat, az utcákon szinte alig találkoztam emberekkel, se helyiekkel, se turistákkal. A kikötőhöz indultam el és elkezdtem élvezni a tiszta levegőt, a csendes-nyugodt légkört, a havas hegyek látványát és a csípős, hideg, igazi mínusz fokos hideget. A kikötőben a hegyvonulat, a kis piros lofoteni házak és a hajók tökéletes tükröződéssel jelentek meg a tengervízen is. Megérkeztem!
Ezen a napon a városi séta után, a Svolvaer-től északi részek kerültek felfedezésre. Tengelfjord vonaláig utaztam el, de ami igazán említésre méltó az maga az út volt: amikor utazol és nincs előtted más csak a havas-hófehér táj és a befagyott tavak, fjordok. Igazán mesebeli hely. Őszintén megvallva, a sok hó miatt inkább volt Karácsony érzésem, mint Húsvét.
Tapasztaltam, hogy tényleg nem volt nyitva szinte semmi. Amikor éttermet kerestem, vagy! benzinkutat, akkor a legközelebbi két óra autóútra volt.
A délután Kabelvag és Henningsvaer felfedezésével telt. Itt, Lofotenen minden falu nagyon kicsi. Egy, nagyon maximum két óra elég a falvak körbesétálásához. Mindegyik hasonló, de mégis tud más lenni.
Henningsvear az egyik olyan halászfalu, amit a legtöbb képen lehet látni, ha rákeres az ember az interneten Lofotenre. A falu önmagában is egy kis szigetcsoport, hálózata apró szigetekre és sziklákra épült, amelyeket hagyományos norvég faházak és halászkunyhók borítanak.
Este fél 8 körül indultunk el sarki fényt nézni/"keresni". A sarki fény keresésnek (tapasztalatom) szerint az a legjobb módja, ha az ember letáborozik egy viszonylag elhagyatott szigetrészre és ott várakozik, hogy az időjárás és a fényviszonyok megengedjék, hogy ha a szemnek csak halványan, de kamerával biztosan látható legyen a sarki fény. Gimsoya-hoz közeli tengerparton várakoztunk és fél 10 körül meg is jelentek a fénycsóvák. Kicsit szürreális volt, hogy az autóból kiszaladva (a mínusz 7 fokban), át a vastag hótakarón megérkeztem a homokos tengerpartra és ott láthatóvá vált a sarki fény. Szabad szemmel nem lehetett látni ennyire jól mint a lenti képen, de hála a fényképnek meg tudtam örökíteni a pillanatot. Fura dolognak tűnhet, hogy van valami amit szabad szemmel nem látni tisztán, de talán ezek az igazi értékek az életben. Eszembe is jutott a kis herceg: "Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
Péntek volt az a nap, amikor a sziget délebbi részeit látogattam meg, szinte minden falut, amit az instagramon a képeken lát az ember. A szemem kezdett hozzászokni a téli, tiszta hófehér látványhoz, amit az erős piros színű cölöpökön álló házikók törnek meg, háttérben a hegyvonulatokkal. A szigeten egy főút vezet végig szinte és ebből az útból lehet lekanyarodni a kisebb utakra a falvakhoz.
Az első kitérő Offersoya volt, ami csak egy kis kempingező hely. Itt már annyira sütött a nap és a hótakaróról eléggé visszatükröződött a fény ahhoz, hogy elérkezett az idő a mínusz fokos napszemüveg viseléshez. Ezután a Nusfjord felé vezető út egy csoda volt. Nem tudom szavakkal leírni, hogy mennyire szépek voltak a havas hegyek, de kifejező, hogy a természet itt glóriával jelent meg a szemünk előtt:
Nusfjord egy kis halászfalu, ami valamiért annyira különleges, hogy a megtekintéséért külön fizetni kellett volna. Nem éreztem a késztetést, hogy ezt meg kellett volna tenni, így indultunk tovább Falkstadra, ami szinte csak egy templom a közeli falvak számára. Nagypéntek volt, de sajnos nem lehetett bemenni a templomba. Bár megjegyzendő, hogy nem is a templom, hanem itt is szintén az odavezető út volt a lenyűgöző. Nekem ez volt a legszebb rész az egész héten:
Elhaladtunk a Falkstad-hoz közeli beach mellett, ahol így a tegnapi tengerparti élményhez hasonló fogadott: hótakaró-homokos part-tenger hullámai. Már elég délen jártunk, amikor megérkeztünk Sund faluba. Ez a falu egy megfagyott zongorával mutatott többet az eddigi falvaktól, ami a haltábor mellett kapott helyet.
A nap utolsó meglátogatott helye Hamnoy volt. Hamnoy-ban vannak a legjobb halas éttermek és itt a piros házikók mellé épültek sárga színűre festett házak is. Ahogyan a helyiektől hallottam - a blog elején leírt érdekességeket kiegészítve - a piros házak a halászathoz kapcsolódó vér színét is jelképezik, a halászatot, a szegényebb emberek házait. A helyiek szerint a sárga házakban laknak a tehetősebb emberek.
A sziget Reine és A nevű falvakban ér végét. Itt az út is véget ér, és a legdélibb pontra csak a hegyeken keresztül lehet eljutni, vagy hajóval a tenger felől megközelítve azt.
A következő két nap kicsit inkább a pihenésről és Svolvaer felfedezéséről szólt. Kinéztem egy jó kis “túra útvonalat” a “város” környékén, ami bár nem a hegyekben van, hanem a közút mentén, de nagyon jó volt sétálni a hideg, de nagyon tiszta levegőn. A várost tavak és hegyek veszik körül. Volt egy tó, amit szerettem volna megnézni, de nemcsak hogy be volt fagyva, de a hó is belepte.
Szombat volt az egyetlen nap a tartózkodásom alatt ami nem volt ünnep, így délután bejártam a helyi bevásárló központot és elvégeztem a heti bevásárlást. Ebből a tevékenységből csak annyi az említésreméltó, hogy a boltban láttam aranyáron a híres norvég hal snack-et. Itt a chips is halból készül és még egészséges is. Sajnos az ízéről nem tudok véleményt mondani, mert nem mertem megkóstolni.
Vasárnap - ami Húsvétvasárnap volt - egy másik útvonalat néztem ki a városban. Ezt a városrészt én a roncstelep közötti haltemetőnek nevezném el... Egy nagyon magas és meredek hídon lehet átjutni a város keleti csücskébe, ami tulajdonképpen egy "utcás". Nagyon hideg volt és fújt a szél, de a roncstelep után eljutottam a haltemetőig, ahol a halakat konzerválták... jól megfigyeltem ezeket a szegény megfagyott halakat, de azért a lépteimet fel is kellett gyorsítani, hogy a tiszta friss levegő újra tiszta és friss levegő legyen. (Igen, jól írtam a szavakat.) A halak után eljutottam a Fiskerkona nevű szoborhoz, ami a szigetnyúlvány legvégén található. Ez a szobor egy halász feleségét ábrázolja. A helyiek úgy tartják, hogy a szobor volt az első és az utolsó dolog amit láttak a halászok amikor halászni indultak vagy halászatból tértek éppen vissza. Egyfajta reményt és biztos pontot ábrázoló szobor.
Visszafelé sétálva felfedeztem szabad szemmel is Svolvaer kilátópontját a Svolværgeita-t. Ez a hegy két csúcsból áll, amelyek között egy híres sziklafal található. A hegymászók gyakran kihívásként tekintenek rá, hogy felmásszanak a sziklafalra, és a két csúcs között egyensúlyozzanak. A csúcsokhoz vezet fel egy 2000 lépcsős út, de bármilyen bátor is vagyok, a hóban nem indultam el. (Megnéztem persze az útvonalat, de sajnos a hótól a lépcsőfokok sem látszódtak.)
Délután újabb területet fedeztem fel, megnéztem hol tudnak síelni a közelben a helyiek és a turisták. A megdöbbentő az volt számomra, hogy a sípályára vezető út az tulajdonképpen egy tavon át vezetett. Éppen egy család tért vissza a délutáni síelésből mialatt én megtaláltam szerintem a legnyugodtabb, megtisztább részét a területnek:
Hétfőn, az utolsó teljes napon egy hajós kiránduláson vettem részt. Svolvaer kikötőből indultunk el és a cél Trollfjord volt, ami talán a legismertebb fjord Lofoten-en. Hóesésben indultunk el, szinte hóviharban hajóztunk, így nem volt lehetőség látni tengeri sast sajnos. A "troll" a norvég mitológiában olyan lény, amely gyakran hegyi, erdei vagy tengeri területeken él, és gyakran szerepel a norvég mesékben. A fjord neve val��színűleg e legendákra utal, és hozzájárul a hely misztikus atmoszférájához. Trollfjord-ra érve a két sziklafal olyan magas a völgyben, hogy nem volt térerő sem, csak kristálytiszta víz, havas táj és szerencsénkre a -5 fokból is visszamásztunk 0 fok környékére.
Annyira lefagyott a kezem, hogy úgy éreztem le lehetne törni egyesével az ujjaimat (kesztyűben is természetesen). Az úton visszafelé szépen kisütött a nap és lehetett élvezni a hajóutat nemcsak a kabinból. Szerintem ez a legtermészetközelibb hely, ahol valaha jártam. Nem bántam meg, hogy téli utazást terveztem, mert a havas hegyek és a tiszta levegő nagyon jót tett.
Kedden, amikor végre kinyitottak a boltok, én indultam hazafelé. A tömegközlekedésre rengeteget kellett várnom, hogy kijussak a reptérre, aztán az ez utolsó nap végig utazással telt. Szerencsés voltam, mert most Svolvaer-ből Bodo-ig nagyon szép volt a repülés.
Nagyon örülök, hogy eljutottam Lofotenre. A húsvéti fagy, a hegyes-havas táj örök emlék marad, úgy mint a Lofotenen megélt napjaim is.
0 notes
Text
ad Az ad - az Szécsény.
Az ad - a kölyökkor, amikor az ember árva fia mást se kíván, minthogy jöjjön valaki, aki ad, aki nem sajnálja tőle, aki kétszer ad, ha gyorsan ad.
Az ad a Mezőgazdasági technikum Promenádra néző ablaka, a rozoga sarki kisbolt előtti kanyar és a délben odaparkoló fehér Trabant, és a vásárló, egyedül élő ifiasszony, a harangszó után befejeződő ötödik óra, a hatodik, kémia, az egy idő után behozhatatlan lemaradás kémiában, amikor már teljesen mindegy.
Az ad - a minden mindegy.
Az egyszer élünk.
Amit most ajándékoz, másnak jutna, ha nem volnék adott időben, adott helyen, és visszanőnének a pattanások a fejreállt hormonháztartás őrült aktivitásának köszönhetően, heába Brómos tanár úr brómmal ízesített bivalytej nevű furcsa itala. Minden hiába. A tanári elbeszélgetés, a szülői intés.
Az ad az értékek megbillenése.
Az ad a csodálkozás, de hát édes jó Istenkém, a lényegét nem mondta el senki. Miért? Talán féltették tőlem?
Az igazi ad - az első. Szagok, illatok, mellforma, a görcsoldó, bátorító susogás, ezek szótagszáma, hangulata, hangszíne, a bőr, a tanácstalan kéz, ahogyan ismerkedik ezzel a bőrrel, ízeivel.
Az első ad az, hogy kirúgják az embert a kollégiumból, megbukik kémiából, apja emlékezetesen lepofozza, és fogalma sincs, mi történt ezzel a csendes, okos fiúval. De ő csak megy és megy, mint a bogár: vakon.
Az első ad: az szerelem.
Nincs jövő, nincs jelen, nincsenek kérdések, nincsenek barátok, szülők, nincs kötelezettség.
Az első ad nem múlik.
Nem tud.
Kopik, fakul, bőrén hordja az ember.
Majd együtt múlnak el.
De az sem biztos.
*
áld
Öreganyám induláskor megáld.
Úgy látja szegény, nagy szükségem van indító áldására, mert nem tudom a helyem, mert hülyeségeket csinálok. Őszintén megvallva sokáig nem tudom. Igaz, nem érdekel, nem bagarászom utána. Eszembe se jut, hely kéne.
Néz utánam a kerítéskapu fölött, Néró feje térdmagasságban kint a járdán. Mami keze kilóg. Kezében rongy. Emlékezetemben valamiért mindig rongyot tart a kezében. A sparhelten átforrósodik a serpenyők füle, és maga a sparheltajtó is forró. Van oka tehát.
Civilben is gyakran bejárok, unokaként is.
Civilben betörőként, vagy hogyan mondjam.
Nincs hová menni ugyanis. Ha esik, ha hideg van és alkalmatlanok a mérsékeltövi viszonyok nyíltszíni szerelemre, fedett zugot kell találni. Helyet, ágyat, ami rázós ugyan, rugója kilóg, de nem lövik agyon az embert, nem szólnak másnap, csak meglesik, ki a lány.
Okos kisbak előre gondolkodik. Reméli, éjszakára összejön valami: látogatóba az öregekhez. Fahasogatás, késélezés, Néró kikaparta kerítés visszaigazítása lapáttal, darabka dróttal, szőlővesszővel. Azután gondosan kibiztosítani a belső szoba ablakát. Ide az utcai virágoskerten át bejutni. Megvakargatni a kutyát, mielőtt ugatna. Mászni. Kilökni csendben, segíteni a lányt, előkészített vászontörölközőt tekerni a tányérszerű lámpaernyőre, megágyazni gyakorlottan, odabújni a hidegben. Minél tapasztaltabbnak, ügyesebbnek látszani, vigyázni a hangokkal, bődüléssel, szájra tenni a kezet sikoly, túlzó zihálás előtt, még ha játékból hangzik is el, jobb visszatartani. Reggel vagy hajnalban, attól függően, a lány mikor indul, már nem mászunk.
Ki az ajtón, le a lépcsőn, rohanás a vonathoz. A magtár elől, másik kényelmetlen helyszín, hátranézve, mami keze a kerítésen, benne a rongy, térdnél Néró. Megáld menetben, futtodban, büdösen az éjszakától, - a konyharonggyal.
*
Szerelmi szófejtő
Onagy Zoltán
1952. 12. 27. - 2023. 12. 16.
0 notes
Text
MUFFIN REGGELI AZ ÚJ PÁRIZSIS SZENDVICS
Ha esetleg szoktál korán a pékségbe vagy a sarki kisboltba, esetleg nagyboltba járni, akkor biztosan találkoztál a “munkások” hadával. Ez általában nagyobb építkezések közvetlen környezetében, vagy a város szélén található nagyobb áruházak környékére jellemző.
Gyakran megesik, hogy a kora reggel engem is bent talál egy-egy ilyen helyen a többi jó munkásemberrel egyetemben. Ilyenkor jól megnézem, hogy ki mit vesz magának. Néha bizony különcnek is érzem magam, amikor kiteszem a szalagra a vizet és gyümölcsöt.
Mert rajtam kívül kivétel nélkül mindenki vesz magának egy nagy üveg üdítőt. Ki drágábbat, ki olcsóbbat. Mindenki vesz magának valamilyen előre csomagolt felvágottat kenyérrel vagy egyéb péksütivel. És mindenki vesz magának 1-2-3 energiaitalt.
Ez utóbbi sosem hiányzik!
Emlékszem egyébként, amikor még apuval jártunk dolgozni, sokat mesélt erről. És ez a szokás, hogy vesz zsömlét meg párizsit hozzá, nála is megmaradt. Visszagondolva egyszerű volt enni és ez minden boltban kapható volt. Még a sarki panel miniben is.
A pékségek, a töltött kiflik és egyéb nyalánkságok megjelenésével ez javarészt megszűnt, de nem tűnt el teljesen. Bár be kell vallanom, hogy egy ideje már nem járok boltba hajnalonta, hozok mindent itthonról.
Legutóbb például Kati csodálatos sütőtökös-kávés muffinját reggeliztem.
A kellemesen meleg panellakás ablakából nézem, hogyan tépi a viharos hideg szél a fákat, miközben az édesen ébresztő muffint majszolom…
Kettő az egyben: kávé és reggeli, nálunk ez az új divat.
0 notes
Photo
llusztrációm Fridtjof Nansen : “Éjben és jégben” (1898) című könyvének ‘naplóbejegyzéseihez’.
“Szeptember 22-e, péntek. Újból fényes napsütés és fénylőn fehér jég előttünk. Úgy tűnik mintha a nyílt víz északi határát elértük volna.(…) Szeptember 24-e, vasárnap.(…) A hajót mindenfelől meglehetősen vastag jég veszi körül. A jégtáblák között kásás jég lebeg, amely hamarosan megszilárdul. (…) Úgy látszik, kezdődik a bezárásunk, nos, még a jeget is üdvözölnünk kell. Holt világ ez, sehol az élet jele.(…) Ismét megkíséreltünk mélységet mérni, hanem megint csak nem értünk feneket. Érdekes, hogy erre milyen mélységek vannak. Szeptember 25-e, hétfő. Mind szilárdabban fagyunk be. (…) Pompás csendes az idő(…) Most már beköszöntött a sarki tél!(…) Szeptember 26-a, kedd. Estefelé a jégmezőn bolyongtam. Nincs szebb a sarki éjszakánál. Álomország ez, átfestve a legfinomabb színekkel, amelyek oly csodálatosan egybeolvadnak, hogy nem látszik, hol kezdődik az egyik és hol végződik a másik. Az ég óriási kupolához hasonlít, amely a tetőn kék, s lefelé zöldbe, majd lilába, ibolyába árnyalódik át a szegélyeken.A jégmezőn halvány, ibolyakék árnyak imbolyognak.(…) A tájat pedig halálos csend üli be, a végtelenség szinfóniája. Október 24-e, kedd. (…) Most már korán alkonyodik. Ahányszor a napot nézzük, egyre alacsonyabban jár. Csakhamar végképp eltűnik, küszöbön a hosszú, sötét tél.(…) December 31-e, vasárnap. (…) Szebb szilveszterünk nem lehetett volna. Az északi fény csodálatos színekben és fénykévékben terjed szét az egész égboltozaton, főképpen északon. Ezernyi csillag sziporkázik a sarki fény pásztái között. Január 3-a, szerda.(…) Lars kovácsnak gyakran akad teendője, ilyenkor a hajó elülső részén fellángol a kovácsműhely tűzhelye, és rőt fényét rávetíti a dérrel bevont kötélzetre, s továbbterjed a magasba meg ki a jégsivatagba. Január 31-e, szerda. A szél jéghegyeken keresztül sivít felénk, a hó zúgva repül a levegőben, jég és égboltozat egybeolvadt. Sötét van, bőrünk fájdalmat érez a hidegtől, de teljes sebességgel tartunk északnak és ezért hangulatunk kitűnő. Feburuár 2-a péntek. Ma nagy ünnepség a 80. fok tiszteletére. (…) Február 5-e, hétfő. Ma ürítettük ki az utolsó palack Ringnes sört. Gyásznap Február 6-a, kedd. (…) A hőmérséklet -47 és -48 fok. Amikor a szalon +22° -os melegéből kilépünk, egyszerre 70° a különbség. Február 20-a, kedd. Ma a nap ünnepét üljük, hanem az ünnepelt nem jelent meg.(…) Mégsem ronthatta el az ünnepségünket elmaradása, ha pedig valóban látni fogjuk, másodszor is megünnepelhetjük megjelenését. Március 6-a, kedd. Nem sodródunk. Ma fogcsikorgató hideg (-44°-tól -46°-ig), s a szél 5,8m sebességű. Kiváló alkalom, hogy kezünk, arcunk megfagyjon, egyikünk-másikunk élt is ezzel a lehetőséggel. Johansent fényképeztem, amint leolvasta az anemométert, és és felvétel közben megfagyott az orra. December 27-e(…) Ez a második karácsony, amelyeti tt, az éj magányában, a halál birodalmában töltünk el, északabbra és mélyebbre hatolva mint valaha(…). A hajó a második hazánkká lett, nagyon megszerettük, társaink talán még egy, sőt talán még több karácsonyt fognak rajta eltölteni, de nélkülünk, akik tőlük a végtelen magányba vonulunk el.”
32 notes
·
View notes
Text
Már több halálos áldozata van az Egyesült Államokban uralkodó rendkívüli hidegnek
A leghidegebb város jelenleg Chicago, amelynek egyes negyedeiben hidegebb van, mint a Déli-sarkon vagy Alaszkában
Az Egyesült Államok területének mintegy 75 százalékán csontfagyasztó a hideg, a hőmérséklet fagypont alatti, sőt, helyenként eléri a mínusz 20 Celsius-fokot is. A meteorológusok szerint mintegy 90 millió ember – az amerikai lakosság egyharmada – él olyan vidéken, ahol mínusz 15-20 Celsius-fokos hideget mérnek. Az előrejelzések szerint azonban még mindig további lehűlés várható.
A leghidegebb város jelenleg Chicago, amelynek egyes negyedeiben hidegebb van, mint a Déli-sarkon vagy Alaszkában. A vasúti pályaudvar sínjeit gázlángokkal melegítik. A hideghez a középnyugati államoktól az északkeleti Maine államig erős széllökések járulnak.
Több tagállamban – például Wisconsinban, Michiganben, Illinois-ban, Indianában, Ohióban, Pennsylvaniában – felfüggesztették a postaszolgáltatást, ezekben az államokban kedd óta zárva tartanak az állami hivatalok és az iskolák is.
The polar vortex has brought record-low temperatures to the midwest. Are you feeling the chill? pic.twitter.com/3o2Wfm6ekE
— The Guardian (@guardian) 2019. január 31.
Az országban 2300 repülőjáratot töröltek, további 3500 járat pedig késésekkel közlekedik. A középnyugati és északkeleti államok főútvonalait is hó vagy jégpáncél borítja.
Az északon fekvő Nagy-tavaknál folyamatosan havazik, Buffalóban és környékén óránkénti 7-10 centiméteres hóhullást jósolnak.
A rendkívüli időjárásnak eddig 14 halálos áldozata van: Iowában egy 18 éves egyetemista, Michiganben és Illinois államban három idős ember, Wisconsinban egy 55 éves férfi fagyott halálra. Chicagóban egy hókotró sodort el egy 75 éves férfit, aki a kórházban elhunyt, Indianában egy fiatal pár lelte halálát a jeges úton, két halálos áldozata van a pennsylvaniai jeges utakon történt balesetnek is.
Az északi-sarki ciklon (polar vortex) várhatóan a jövő hét elejéig hoz még erős széllel párosuló rendkívüli hideget.
MTI
0 notes
Text
Ez az utolsó rossz minőségű útikép, ma délutánra megérkezünk Norvégiába, onnantól végre elő tudjuk kapni a fényképezőgépet és kicsit szebb lesz a nászutas blog.
Jelenleg Svédország útjain vezetgetünk, ezt két dologból is észre lehet venni:
1) Többnyire hó - havas eső kísér minket
2) Az utak mellett közvetlenül nincsenek benzinkutak
Az idő nagyon a kedvünkre való, bár hosszabb túrákhoz és sarki fényhez kicsit tisztább időre lenne szükségünk.
Az út előtt kölcsön kaptunk egy teleszkópot is Diuséktól, úgyhogy pláne szurkolunk, hogy legyen enyhébb idő is, és tudjuk kémlelni az eget.
Most még többnyire autóban ülünk, a kiskutyák alszanak, az eső kopog a szélvédőn, azért ennek is megvan a varázsa.
A hideg ellenére a kis szekerünk jó meleg, jókat alszunk a kuckóban.
Tegnap eljutottunk Roskildebe, a viking hajó múzeumba, a forgalomnak hála nagyjából 15 perccel zárás előtt. Annyira örültek a múzeumban,hogy kíváncsiak vagyunk így is, hogy kedvezményesen kaptuk a karszalagot és invitáltak, hogy visszafelé is térjünk be - ugyanezzel a belépővel, hacsak az idő nem szól bele, élünk is a lehetőséggel, mert fantasztikus hely. Képzeljetek el egy hatalmas csarnokot,aminek az egyik fala üveg, a talajjal egy szinten az üvegen kívül a tenger, bent pedig több méteres viking hajók maradványai rekonstruálva, fém vázra felerősítve. Lélegzetelállító élmény. A következő teremben egy hajó, amire fel is mászhatunk, rajta rakomány, a szoba üres, sötét, a projektorokkal éjszakai holdfényes tengert idéznek meg. Bármerre nézünk a falon töménytelen mennyiségű információ a viking kultúráról.
Alig tudtunk elindulni, de bemondták a zárást. Kifelé menet azért még beleszerettünk egy viking hajó makettjébe, megfogadtuk, hogy hazafelé megvesszük és otthon együtt összerakjuk. Csodaszép kb 40-50 cm hosszú, puritán fa harci hajó, egyszerűségében gyönyörű.
Még kifelé menet felmarkoltunk Olivérnek egy kis viking hajó kiszínezőt is, Domi pedig megvádolt, hogy a másikat magamnak hoztam. Hát tényleg. Hátul lapul festék a kocsiban, itt pedig akad bőven alany a kifestőn kívül is, amire fel lehet használni.
1 note
·
View note
Text
Kis kiruccanásunk negyedik, egyben utolsó állomása Kína, egészen pontosan Chengdu városa volt, és ez tartogatta a legnagyobb meglepést. Voltak kisebb fenntartásaink a kínaiakkal szemben, melyek egyrészt az Európában híres-hírhedt turistacsoportokkal kapcsolatos tapasztalatainkból, másrészt pedig a tudatlanságunkból fakadtak. Tartottunk attól, hogy nem beszélnek angolul, vagy ha mégis, nem mernek megszólalni, a város zsúfoltságától és a közlekedéstől, tömegtől, valamint a köpködéstől, aminek a gondolatától is kiráz a hideg. Hát, felesleges volt aggódnunk!
Tény és való, hogy angolul alig beszélnek és sajnos a köpködés sem városi legenda, ellenben mindenki HALÁL CUKI, de komolyan. Idős nénik, bácsik, kisgyerekek, fiatalok mosolyogtak ránk és lelkesen igyekeztek segíteni a kis kínai hablatyolások közepette. Első nap a szállásunk mellett lévő parkban ültünk le enni mindenféle random ételt, amit az utcán találtunk, mire odalépett hozzánk egy idős néni és egy hatalmas rakat lepényt, meg egy fél pomelót nyomott a kezünkbe. Vagy csak kedves akart lenni, vagy elveszett éhezőknek tűntünk – akárhogy is, tündéri volt.
Chengdu maga egyszerűen csodaszép. Nagyjából 15 millión, azaz másfél Magyarországnyian élnek itt, de ez egyáltalán nem érződik – az utcák patyolat tiszták, a tömegközlekedés kifogástalanul működik és szinte minden autó, motor és busz elektromos, így felfoghatatlanul tiszta a levegő és CSEND van. Az örökké zajos és szmogos Saigon után akkor kontraszt volt ez, hogy naponta saccperkábé negyvenszer rácsodálkoztunk. A város fejlett, igazi metropolisz, de közben magában hordozza a keleti kultúra báját: pagodák, kis piros lampionok és isteni kajaillat mindenhol.
Az úgynevezett tibeti utcán felfedeztünk egy szerencsehozó fát. A fára különböző színű kis csomagokba kívánságokat írhat, aki arra jár, majd ezeket a fára és annak környékére akaszthatja, így a kívánságok együttes erejének köszönhetően azok valóra válnak. A különböző színű csomagok eltérő jelentéssel bírnak: a lila a szerelem és házasság, a piros az egészség, az arany az anyagi jólét, a zöld a biztonság, az ezüst a bölcsesség jelképe, a kék pedig megvéd az ártó erőktől és szellemektől. Akasztottunk fel párat mi is, biztos, ami tuti alapon.
A várost járva az ember egyáltalán nem érzi, hogy egy kommunista – és valljuk be, sokszor elborult – országban jár. Egészen addig, amíg meg nem próbál felmenni a netsztyeppére. Itt ugyanis a szabad internetet nem igazán ismerik: az olyan, számunkra teljesen magától értetődő oldalak és appok, mint a Facebook, az Instagram, a Whatsapp, a Telegram, a Gmail vagy a Google Maps le vannak tiltva, így VPN szolgáltatás nélkül nem tudtunk kommunikálni a fal másik oldalán lévőkkel. Felmerül a kérdés, hogy akkor ők hogyan élik az életüket, meg mégis mit csinálnak a telefonjukon, ami éjjel-nappal a kezünkben van? Hát ugyanazt, mint mi, csak erre saját (értsd: a kínai kormány által megfigyelt és ellenőrzött) appokat használnak, név szerint a Weibot (ami gyakorlatilag a kínai Facebook), Alipayt és WeChatet. Ezekkel nem csupán chatelni, meg agyonfilterezett képeket posztolni lehet, de taxit, ételt vagy bármi mást rendelni, tájékozódni és útvonalat tervezni, bármilyen online tartalmat fogyasztani, a híreket is ide értendő, és mindenhol, de tényleg mindenhol telefonnal fizetni. Az utcán a 20 centes kis pékárut áruló, 60 éves néninél sem kassza van, hanem QR kódok, amiket beolvasva nagyjából 2 másodperc alatt fizetnek ki bármit. Elképesztő.
És ez volt legdurvább Kínában: olyan fejlettséggel és jól szervezett mindennapi működéssel szembesültünk, amit szinte lehetetlen otthoni viszonylatban elképzelni. Nem látom magam előtt a nyugdíjas Gyuri bácsi a sarki éjjel-nappaliban, ahogy QR kódokat dugdos, hogy kifizessem a két kis zsemlémet, de azt is utópiának érzem, hogy BKK elektromos buszokra és másodperc pontosan működő hármas metróra áll át. Közben persze ott az érem másik oldala, a globális gazdasági és politikai helyzet Kína körül, mégis biztos vagyok benne, hogy még visszamegyek.
1 note
·
View note
Text
Tél közepén strandolni
A Csendes-óceán vize ma 16, 4 fokos volt, így csak pár tucat őrült mártózott meg benne, és pár száz másik sétált a patron. Ancón kerületben legalábbis, ami Lima része.
Nyáron viszont százezrek, sőt milliók szoktak strandolni, vagyis december és március között. De az átlagos havi vízhőmérséklet akkor is csak 20-21 fok. (A korábban említett hideg déli-sarki áramlat miatt.)
Hajók a sivatagban, egy lakónegyed szélén, pár kilométerre a tengerparttól
0 notes
Text
404
Székké fagyott az idő közöttünk tologatjuk egymás között áfonya nem honol le nem akarna ülni rá.
Viharban elvesznek az üzeneteim fogaim közé szorítom leveleim belenyugszom, hogy ezt senki nem olvassa hogy a vihar kicsap minden biztosítékot így nincs már rám szükség.
Az éj meséi ma galaxissá folytak a reggeli hideg kávémba nyüszítenek utána, de tudják ők is: már lefagyott közöttünk, bennem.
Itt nincs már mit keresned csak a bánat liliomjait öntözgetnénk s hálátlanok-ki se nyílnának nekem bezártak, mint a sarki bolt, a színház a jegyes, a kórház vagy a szellemem.
1 note
·
View note
Text
Az első hóvihar és egy újabb szintfelmérő
Szinte napra pontosan a tavalyival, tegnap leesett az első 25 centi az átlagos 2 méterből, azaz túlvagyunk a szezon 10%-án, hurrá! Ez a tél tényleg meredekebben indul, mint a tavalyi (ami egyébként a feljegyzések óta az ötödik legenyhébb volt!). Az éjszaka a hőérzet -25 fok körül lesz, de napközben sem várható ennél sokkal melegebb a leereszkedő sarki hideg miatt (ugye már megint az a rettegett polar vortex). Mostantól március végéig menetrend szerint állandó a hótakaró, szilveszterig pedig egy nap kivételével folyamatosak a kemény mínuszok. Ma a lakásban már nem tudtam 20 foknál többet csiholni a csöppnyi elektromos “dobozokkal”, úgyhogy be kellett kapcsolni a falba épített gázzal működő kandallót...
A franciakurzuson a lengyel kolléga mesélte, hogy amikor megérkezett Montréalba egy verőfényes februári napon, nagyon fázott. Akkor vett adekvát kabátot és cipőt, és azóta nagyon élvezi a telet. Véleménye szerint ez az, ami a kelet-európai igazi téli élményekből kimarad: itt tényleg tél van ilyenkor hideggel, faggyal, hóval. Rengeteg hóval!
Amikor a szóbeli felmérőre mentem március idusán, az évtized hóviharában verekedtem át magam az iskoláig (posztoltam videót is a sarkon fújó sarki szélről). A sors úgy hozta, hogy az újabb szintfelmérőre szintén egy ilyen hóviharos napon került sor. Beszéltem néhány ismerőssel (főleg diplomatákkal), akik a McGill Egyetemen jártak nyelvi kurzusra, és mindannyiuk egybehangzóan jókat mondott róla. Mivel az őszi tanárváltás óta az ingyenes, állam által felajánlott tanfolyamon úgy érzem, szinte alig fejlődött a franciám, úgy döntöttem, hogy beiratkozom én is egy egyetemi kurzusra. Az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor a futur simple egyik rendhagyó igéjének ragozásakor nem volt biztos az anyanyelvű tanár annak alakjában, így bennünket kért meg, hogy okostelefonjainkon nézzünk utána. No comment.
Tegnap így - Rafával együtt - elmentünk a kétórás tesztet megírni, ami amúgy elég fárasztó volt. Összesen 135 kérdésre kellett válaszolni 2 óra alatt egy nagy, de meglehetősen lepukkant előadóban. Meglepett, hogy ceruzával kellett dolgozni és a tesztlapon a megfelelő válaszok betűjele melletti köröket teljesen besatírozni (a javítást géppel, beolvasással végzik). Eredmény holnap lesz, jövő héten lehet regisztrálni a kurzusokra személyesen. Kíváncsi vagyok, melyik szintre sorolnak be és milyen típusú kurzusokat ajánlanak majd nekem.
MIvel nyakunkon a karácsony, kicsit több a társasági program is. Múlt vasárnap azokkal az itt szerzett ismerőseinkkel karácsonyoztunk, akikkel kölcsönösen megkedveltük egymást az elmúlt egy esztendőben, és akik az ünnepeket melegebb éghajlaton töltik (Brazíliában, Floridában - ejnye, de jó nekik:). Pénteken pedig egy hatalmas belvárosi lakás kisebb avatóján voltunk: a lányok brazil diplomaták, akik két hónapja érkeztek Tbilisziből. Rég voltam olyan házibuliban, amiből hajnali 4-kor értem haza:)
Amellett viszont rám-rám tör a SAD, amely rövidítéssel a minap találkoztam először (pedig 1984-ből való); csodás szakkifejezés: Seasonal Affective Disorder. És sokat gondolok a szép nyári napokra és rátok, akik messze vagytok. Így negyvenhez közelítve már nem olyan könnyű tartalmas, mély baráti kapcsolatokat kialakítani. Úgyhogy nincs mese, meg kell látogatnotok;)
2 notes
·
View notes
Photo
szigorúan egy szabályos felhasználási módja van:
step 1 egytemen szünetben fuss ki, és végy egy Tiplit a sarki boltban.
step 2 helyezd el a táskádban.
step 3 sétálj vissza az egyetem területére
step 4 vegyél egy félliteres citromos-cukros-teát (az előre ízesített termoszost!)
step 5 egy megfelelő sarokban (ahol senki nem lát, csak bűntársaid) távolítsd el a védőfóliát a Tipliről
step 6 Töltsd bele e nemes nedűt a félliteres műanyagpoharas forró teába
És indulhatsz is órára, melegen tart akkor is ha hideg a terem.
What does your habe 🤔 https://www.instagram.com/p/CJq1d0hJ-pGHUXhJIJNGjNbe3WOGSyutf2Vtc40/?igshid=zjqed4koxl2h
77 notes
·
View notes
Photo
A 2018-as év globális éghajlati értékelője az éghajlatváltozás fokozódó hatásait emeli ki http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/met/2019/03/29/a-2018-as-ev-globalis-eghajlati-ertekeloje-az-eghajlatvaltozas-fokozodo-hatasait-emeli-ki/?feed_id=217&_unique_id=5c9e842e83961 A Meteorológiai Világszervezet (WMO) legújabb jelentése szerint az éghajlatváltozás fizikai jelei és társadalmi-gazdasági hatásai fokozottan jelentkeznek, mivel az üvegházhatású gázok koncentrációja emelkedik, ezáltal a felszínhőmérséklet emelkedése töretlen. „Az első értékelő közzétételét követően az éghajlatkutatás fejlődésnek indult, hiteles bizonyítékot szolgáltat a globális felszínhőmérséklet emelkedésről és egyéb indikátorokról, mint például a gyorsuló tengerszint emelkedés, a tengeri jég zsugorodása, a gleccserek visszavonulása és bizonyos szélsőséges események, mint például a hőhullámok gyakoriságának növekedése”, mondta WMO főtitkára, Petteri Taalas. A legfontosabb éghajlatváltozási indikátorok egyre nyilvánvalóbban alátámasztják a melegedést. A széndioxid-szint 1993-ban 357,0 ppm volt, amikor a nyilatkozatot először tették közzé, azóta folyamatosan emelkedik, 2017-ben 405,5 ppm-et mértek, 2018-ban és 2019-ben pedig az üvegházhatású gázok koncentrációja várhatóan tovább nőtt, illetve nő. A WMO éghajlati értékelőjéhez hozzájárultak a nemzeti meteorológiai és hidrológiai szolgálatok, tudományos szakértők sora, és ezeken kívül különböző ENSZ ügynökségek. Az értékelő részletesen ismerteti az éghajlati kockázatokat, az emberi egészségre és a jólétre, a migrációra és egyéb népesség mozgásokra, az élelmiszerbiztonságra, a környezetre, az óceáni és a szárazföldi ökoszisztémákra gyakorolt hatásokat. Bemutatja 2018 szélsőségeit is. „A szélsőséges időjárás 2019 elején is folytatódott, legutóbb az Idai trópusi ciklonnal, ami pusztító árvizeket és tragikus haláleseteket okozott Mozambikban, Zimbabwében és Malawiban. A déli féltekét valaha sújtó legpusztítóbb időjárási katasztrófák közé sorolható az Idai”, mondta Taalas. „Az Idai Beira városára csapott le, ami egy gyorsan növekvő, alacsony fekvésű város egy olyan partszakaszon, ami erősen kitett a viharoknak, és már a tengerszint emelkedés következményeivel is szembesült. Az Idai ciklon áldozatai megtestesítik, hogy miért van szükségünk a fenntartható fejlődésre, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, és a katasztrófakockázatok csökkentésére”, folytatta Taalas. Az idei év elején rekord magas nappali hőmérsékleteket észleltünk Európában, szokatlan hideg volt Észak-Amerikában és hőhullám lépett fel Ausztráliában. Az északi-sarkvidéki és az antarktiszi jég kiterjedés ismét alacsony, rekord közeli. A WMO legfrissebb globális szezonális (március–május) előrejelzései szerint az átlagosnál magasabb tengerfelszín hőmérsékletek – részben a csendes-óceáni térségben tapasztalható gyenge El Niño miatt – várhatóan a normálnál magasabb szárazföldi hőmérséklethez vezetnek majd, különösen a trópusi szélességeken. Éghajlatváltozási csúcstalálkozó A WMO globális éghajlati értékelőjét közös sajtótájékoztatón mutatja be António Guterres ENSZ-főtitkár, az ENSZ Közgyűlésének elnöke María Fernanda Espinosa Garcés és Petteri Taalas WMO főtitkár az ENSZ New York-i székhelyén. Ez az esemény egybeesik egy éghajlatváltozással és fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű találkozóval. A 2018-as év globális éghajlati állapotáról szóló WMO értékelés főbb megállapításai - Hatások (ENSZ partnerszervezetek jelentései alapján) Veszélyek: 2018-ban a közel 62 millió embert érintő természeti veszélyek nagy része szélsőséges időjárási és éghajlati eseményekhez kötődött. Az árvizek érintették tavaly is a legtöbb embert, több mint 35 milliót. 281 eseményt dolgozott fel a Katasztrófák Járványügyi Kutatóközpontja (CRED) és az ENSZ katasztrófakockázatok csökkentésére irányuló nemzetközi szervezete. A Florence és Michael hurrikán kettő a 2018-ban tapasztalt tizennégy „milliárd dolláros katasztrófa” közül, ami az Amerikai Egyesült Államokat sújtotta. Több mint 100 halálesetet okoztak, 49 milliárd dollár kártérítést fizettek ki ezek kapcsán az USA-ban. A Mangkhut szuper-tájfun több mint 2,4 millió embert érintett, és legalább 134 ember halálát okozta, főleg a Fülöp-szigeteken. Európában, Japánban és az USA-ban több mint 1600 halálesetet okoztak az intenzív hőhullámok és erdőtüzek. Az USA-ban pedig közel 24 milliárd dolláros rekord gazdasági kárral jártak. Kerala állam (India) évszázados nagy csapadékot és álhullámot szenvedett el. Élelmiszerbiztonság: A mezőgazdasági szektor erősen kitett az éghajlati szélsőségeknek, ez azzal fenyeget, hogy az alultápláltság megszüntetése terén elért eddigi eredmények nem lesznek elegendőek. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) új bizonyítékokkal állt elő, melyek azt mutatják, hogy egy hosszabb távú visszaesés után az éhínség folyamatosan nő. 2017-ben a becslések szerint az alultáplált emberek száma 821 millióra nőtt, részben a 2015–2016-as erőteljes El Niño-hoz kapcsolódó súlyos szárazság miatt. Népesség mozgások: A Nemzetközi Migrációs Szervezet szerint 2018 szeptemberéig 17,7 millióan országhatárokon belül költöztek, ezek közül több mint 2 millióan kényszerültek elhagyni lakóhelyüket időjárási és éghajlati eseményekkel kapcsolatos katasztrófák miatt. Aszályok, árvizek és viharok (hurrikánok és ciklonok, ezek azok az események, amelyek 2018-ban népességmozgásokat váltottak ki. Minden esetben a lakóhelyüket elhagyni kényszerült lakosság további védelemre szorult, és meglehetősen sebezhető volt. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának megfigyelő hálózatában mintegy 883 000 új, országhatárokon belüli elvándorlást regisztráltak 2018 januárja és decembere között, ebből 32%-ot árvizek, 29%-ot pedig aszályok váltottak ki. A szélsőséges események, az esőzések, az árvizek és a földcsuszamlások miatt több ezer rohingya menekült ismételt költözésre kényszerült. Hőhullámok, levegőminőség és egészség: Az éghajlat és a levegőminőség erősen összefügg, s az éghajlatváltozás felerősíti az éghajlat és a levegő minősége közötti kapcsolatot. 2000 és 2016 között a hőhullámoknak kitett emberek száma az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint mintegy 125 millióval nőtt, ennek oka, hogy az egyes hőhullámok átlagos időtartama hosszabbodott 0,37 nappal az 1986 és 2008 közötti időszakhoz képest. A forró periódusok intenzitása, gyakorisága és időtartama tovább nő, ezek a tendenciák kongatják a vészharangot a közegészségügyben. A környezeti hatások közé tartozik a korallfehéredés és az óceánok oxigénszintjének csökkentése. Sérülnek a parti (például a mangrove, a tengeri fű és a sós mocsarak) és a szárazföldi ökoszisztémák is. A globális felmelegedés várhatóan hozzájárul az oxigén csökkenéséhez a nyílt és a parti óceánokban, beleértve a torkolatokat és a félig zárt tengereket is. A múlt század közepe óta az UNESCO kormányközi Oceanográfiai Bizottsága (UNESCO-IOC) szerint 1-2% -kal csökkent a globális óceáni oxigénkészlet. Az éghajlatváltozás komoly veszélyt jelent a tőzeglápok ökoszisztémáira a „UN-Environment” szervezet szerint, mivel fokozza a vízelvezetés hatásait és növeli a tűzveszélyt. A tőzeges területek fontosak az emberi társadalom számára világszerte azért is, mert jelentős mértékben hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az alkalmazkodáshoz a szén-dioxid-tárolás által a biológiai sokféleség megőrzésével, a vízháztartás és a vízminőség szabályozásával, és egyéb ökoszisztéma-szolgáltatások biztosításával. - Éghajlati indikátorok Óceáni hőtartalom: 2018-ban a felső 700 méterben az óceáni hőtartalom rekord magas volt 1955-től, és a felső 2000m-ben a 2017-ben beállított korábbi rekord megdőlt (az adatok 2005-ig nyúlnak vissza). Az üvegházhatású gázok által csapdába ejtett hő több mint 90%-át elnyelik az óceánok, így az óceáni hőtartalomból közvetlenül lehet következtetni az óceán felső r��tegében történő energia felhalmozódásra. Tengerszint: A tengerszint emelkedése tovább gyorsult. A globális tengerszint 2018-ban körülbelül 3,7 mm-rel volt magasabb, mint 2017-ben, ez az eddig megfigyelt legmagasabb érték.1993 januárja és 2018 decembere között az átlagos emelkedés 3,15 ± 0,3 mm/év, míg a becsült gyorsulás 0,1 mm. Az Éghajlatkutatási Világprogram tengerszintet vizsgáló csoportja szerint a műholdas magasságmérések is alátámasztják, hogy a gyorsulás fő oka a jégtáblák olvadásából származó növekvő jégtömeg-veszteség. Óceánok savasodása: Az elmúlt évtizedben az óceánok az antropogén eredetű szén-dioxid mintegy 30% -át elnyelték. Az elnyelt CO2 reakcióba lép a tengervízzel és megváltoztatja az óceán pH-ját. Ezt a folyamatot az óceán savasodásának nevezik, ami befolyásolhatja a tengeri élőlények, például a puhatestűek és a korallok mészváz építő képességét és a meszes váz megtartását. Az elmúlt 30 év megfigyelései szerint a nyílt óceánban egyértelmű a pH csökkenés. A UNESCO-IOC korábbi jelentéseivel és előrejelzéseivel összhangban az óceánok savasodása folyamatban van, és a globális pH-szintek tovább csökkennek. Tengeri jég: Az északi-sarki tengeri jég kiterjedése 2018-ban jóval átlag alatti volt, az év első két hónapjában pedig rekord alacsony. Az éves maximális kiterjedés március közepén a harmadik legkisebb volt az 1979-2018-as időszak műholdas mérései szerint. A szeptember havi kiterjedés a hatodik legkisebb szeptemberi kiterjedés volt 2018-ban. A 12 legkisebb szeptemberi kiterjedés mindegyike 2007 óta történt. 2018 végén a napi jégkiterjedés mértéke rekord közeli alacsony volt. Az Antarktisz jégtakarója szeptember végén– október elején elérte az éves maximumot. Kora tavasszal gyors ütemű olvadás kezdődött, minden egyes hónap jégkiterjedése az öt legalacsonyabb érték között volt 2018 végéig. A grönlandi jégtakaró az elmúlt két évtizedben majdnem minden évben veszített a tömegéből. A felszíni jég növekedett, különösen Grönland keleti részén az átlag feletti havazás és egy átlagosnak mondható olvadási szezon következtében. Ez a növekmény csak kis hatással volt az elmúlt két évtized tendenciájára, mivel a grönlandi jégtakaró 2002 óta mintegy 3600 gigatonnányi jégtömeget vesztett el. Egy friss kutatás az 1500-as évek közepéig visszanyúlóan vizsgálta az olvadási eseményeket jégminták alapján. A tanulmány megállapította, hogy a grönlandi jégtakaró közelmúltbeli fogyása a legnagyobb az elmúlt 500 évben. Gleccserek visszahúzódása: A Világ Gleccserfigyelő Szolgálat figyelemmel kíséri a gleccserek tömegét egy több mint 30 éves (1950-2018) megfigyelési sorral rendelkező referencia gleccser állapothoz képest. Az előzetes eredmények azt mutatják, hogy a gleccserek egy részén a 2017/18-as hidrológiai év a 31. egymást követően jégvesztést mutató év volt. Kapcsolódó oldalak: A korábbi WMO évértékelők elérhetők az OMSZ honlapján: Hazai éghajlati monitoring információk: [embedded content]
0 notes
Photo
Szemétszedés és madáretetés a Harruckern kollégistáival
Napjaink talán egyik legégetőbb problémája a környezetszennyezés, ezen belül is a vizeink szennyezése. A probléma globális, hiszen óceánjainkon hatalmas „szemét-szigetek” alakultak ki, melyek jórészt különféle műanyagokból állnak. Ma már tudjuk, hogy ezek lebomlási ideje több száz év, ráadásul szétmállásukkal apró szemcséik bekerülhetnek a vízi élőlények szervezetébe, ezáltal jelentve veszélyt rájuk és végső soron ránk is! Különösen nagy probléma az édesvizeink szennyezése, hiszen a föld vízkészletének csak 3 százaléka édesvíz, melynek 80 százaléka a sarki jégtakaró, így a rendelkezésre álló édesvíz készlet a föld teljes vízkészletének mindössze 0,5 százaléka!
Városunkat kanyarogva szeli át az Élővíz csatorna, melynek partján horgászként, vagy túrázóként járva sajnos gyakran találkozhatunk eldobott műanyag palackokkal, üvegekkel. Ennek apropóján indítottuk útjára az „újévi szemétszedést” 2018 januárjában a GYSZC Harruckern János Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája, Szakiskolája és Kollégiumának kollégista hallgatóival, melyre idén 2019. 01. 28-án hétfőn, a délelőtti órákban kerítettünk sort. A szemétszedésre önként jelentkező hat tanuló zsákokkal és gumikesztyűkkel felszerelve, két csoportra bomolva indult útnak Kiss Sándor csoportnevelő tanár vezetésével a csatorna jobb és bal partján. A szép téli idő ellenére akciónkat idén nagyban megnehezítette az elmúlt hetekben lehullott hó, de ennek ellenére is két nagy zsák vegyes szemét került elő a parti sávból, melynek jó része különféle műanyag flakon volt.
De nem csak szemetet szedtünk, hiszen a hideg téli időjárás a madarak számára is problémát jelent. Örvendetes, hogy egyre több helyen látni madáretetőt, amire a délelőtt folyamán kb. száz méterenként „cinkegolyó” és nem sós főtt szalonnakockák kihelyezésével erősítettünk rá, ami nagy segítség ilyenkor” tollas barátainknak.
Mivel a hó sok mindent eltakart így az olvadás után valószínűleg még több zsáknyi szemét fog előkerülni, ami nem maradhat a víz partján, ezért február végén kis csapatuk újra nekivág majd, hogy megtisztítsa városunk talán legszebb vízfolyásának partját.
0 notes
Text
Már több halálos áldozata van az Egyesült Államokban uralkodó rendkívüli hidegnek
Az Egyesült Államok területének mintegy 75 százalékán csontfagyasztó a hideg, a hőmérséklet fagypont alatti, sőt, helyenként eléri a mínusz 20 Celsius-fokot is. A meteorológusok szerint mintegy 90 millió ember – az amerikai lakosság egyharmada – él olyan vidéken, ahol mínusz 15-20 Celsius-fokos hideget mérnek. Az előrejelzések szerint azonban még mindig további lehűlés várható.
A leghidegebb város jelenleg Chicago, amelynek egyes negyedeiben hidegebb van, mint a Déli-sarkon vagy Alaszkában. A vasúti pályaudvar sínjeit gázlángokkal melegítik. A hideghez a középnyugati államoktól az északkeleti Maine államig erős széllökések járulnak.
Több tagállamban – például Wisconsinban, Michiganben, Illinois-ban, Indianában, Ohióban, Pennsylvaniában – felfüggesztették a postaszolgáltatást, ezekben az államokban kedd óta zárva tartanak az állami hivatalok és az iskolák is.
Az országban 2300 repülőjáratot töröltek, további 3500 járat pedig késésekkel közlekedik. A középnyugati és északkeleti államok főútvonalait is hó vagy jégpáncél borítja.
Az északon fekvő Nagy-tavaknál folyamatosan havazik, Buffalóban és környékén óránkénti 7-10 centiméteres hóhullást jósolnak.
A rendkívüli időjárásnak eddig 14 halálos áldozata van: Iowában egy 18 éves egyetemista, Michiganben és Illinois államban három idős ember, Wisconsinban egy 55 éves férfi fagyott halálra. Chicagóban egy hókotró sodort el egy 75 éves férfit, aki a kórházban elhunyt, Indianában egy fiatal pár lelte halálát a jeges úton, két halálos áldozata van a pennsylvaniai jeges utakon történt balesetnek is.
Az északi-sarki ciklon (polar vortex) várhatóan a jövő hét elejéig hoz még erős széllel párosuló rendkívüli hideget.
MTI
Már több halálos áldozata van az Egyesült Államokban uralkodó rendkívüli hidegnek a Nemzeti.net-en jelent meg,
0 notes
Photo
Kis lemaradásban vagyunk, de az elmúlt két este vagy hókonütött fáradtsággal vagy sarki fény vadászattal telt :) Tegnapelőtt megnéztük napfényben is a Sogne fjordot, azután a Lovatnet tóhoz vitt az út, ami tényleg csodaszép. Egy kis farakás melletti pihenőben ebédeltünk, és rájöttünk, hogy többször kéne ilyen megállókat tartani :)
Ezután néhány program a hideg miatt elmaradt (zárt fjordok, nem járó kompok), DE! A naplemente az Atlantic Roadon ért minket. Készítettünk egy videót is, de az út meredeksége és minősége miatt még le kell halkítani és valami zenét tenni alá, mert egy részeg matróz is megirigyelné a kommenteket :D
Az egyik megállónál (még szintén az Atlantic Road-on), egy kis kiépített látvány utacska visz körbe, óceánra és útra néző kilátással, illetve van egy kis emlékmű is, ami nagyon megható, a vízbe veszettekért készítették, érdemes lefordítani a norvég idézetet is, szerintünk nagyon megható.
Az este pedig egy csodás kis hófedte óceánparti részen ért minket, amit Domi talált!:)
0 notes
Text
A sarki hideg
megjött az éjszaka, hajnalra beállt hét fokra a hőmérséklet. De merészségből nem kapcsoltam be a fűtést, és a házban mégis maradt a 20 fok.
Mégiscsak volt értelme rendes szigetelést rakatni a házba.
2 notes
·
View notes